Mi a TÉR? Mindenütt ott van, benne élünk, körülvesz minket, mégis mennyire más és más lehatárolódásai vannak. Mert a tér és benne minden építészeti tér tulajdonképpen a teljességből leválasztott rész: falakkal, nyílásokkal, szintekkel. S hogy ez a rész hogyan viszonyul az egészhez, benne az emberhez, ez maga a művészet, az építőművészet.
Az ÉPÍTÉSZETI TÉR a fények, színek, hangulatok hármassága. Ezek pedig az EMBER térhez való viszonyulását határozzák meg. Bár nagyon sokfélék vagyunk, mégis, vannak terek, melyek ugyanazt váltják ki belőlünk, emberekből (pl. templom az ünnepélyességet). Az építészeti tér tehát létrehoz valamit az emberben, hozzátesz, árnyal, sokszor úgy, hogy észre se vesszük.
FÉNY: nélküle nincs élet. Játékossága, irányultsága, intenzitása eszköz az építész kezében, összekapcsolhat, optimizmust, derűt, ünnepélyességet adhat, de hiánya is lehet építészeti elem.
SZÍNEK: minden színnek megvan (önmagában) a maga jelentése, hatása az emberre. Ezen felül azonban kombinációjuk végtelen kifejezési lehetőséget rejt.
HANGULAT: igazából önállóan nem is létezik, a fény, a színek és még sok más dolog (textúrák, anyagok, illatok, hangok stb.) együttese. Mégis nagyon meghatározó, eldönti, jól érezzük-e magunkat a térben. Mert lehet egy tér homályban (fény híján), szín kavalkádban vagy épp seszínűen, a belsőépítész teremthet egy olyan egységesítő hangulatot, mely felülírja a diszharmóniát vagy akár az egyhangúságot. De a hangulatnak a funkció szolgálatában kell állnia.
